...de amikor 6 hete oszló hullákban matató Helyszínelőket, akkor inkább tűzoltók vagy vadakat terelő juhászok. Az orvosi pályánál ugyanúgy jelen van a pro és kontra, mint minden más szakmánál, ám itt egy kicsit szélsőségesebb formában. 

Mikor megkérdeztem egy pár orvostanhallgatót, miért éppen ezt a szakmát választották, csak rá kellett néznem a büszkeségtől és elhivatottságtól átszellemült arcokra, és máris tudtam a választ. Gyógyítónak lenni presztízs.  

„Én gyerekkorom óta orvos szerettem volna lenni” – mondja egy most harmadéves orvostanhallgató. „És igen, autók helyett mindig a műtőskészletemmel játszottam. Úgy érzem, ez az a szakma, amiért érdemes ennyit tanulni.”  

Arra a kérdésre azonban, hogy milyen érzés boncolni, mindegyik egyszerre horkan fel és néz szemrehányóan, hogy mégis hogy tudok ilyen buta és sablonos kérdést feltenni. „Unom már, hogy mindig ezt kérdezik! Semmi extra nincs benne. Akkor az már csak egy test, nincs benne semmi élő, egyszerű munkaeszköz.”  

„Én például szeretek boncolni” – mondja Csilla, mire szenzációhajhász énem is megörül. A bájos, huszonéves lány ugyanis patológusnak készül, igaz, nem gyerekkori álmát, de mindenképpen egy tudatos karriercélt beteljesítve ezzel. „Nőként egy sebész rezidensi helyre elég nehéz bejutni, patológusokra azonban mindig igény van.” Bár a fizetés nem ugyanaz, de a beosztás például sokkal szimpatikusabb egy nő számára, ha hosszú távon tervez: nincsen ugyanis éjszakai ügyelet. Persze hálapénz sincs.  

Óhatatlanul felmerül a kérdés: hogy lehet egy egész életet leélni tetemek között. „Nemcsak boncolásból áll a patológus munkája, hanem rengeteg laboratóriumi vizsgálatból is. De én például nehezebben viselném, ha egy élő ember szenvedését kellene néznem, mint hogy már csak az élettelen testtel kelljen törődnöm.”  

Pusztán a társadalmi presztízs azonban vajmi kevés kompenzációt jelent azért a 11 év tanulással eltöltött évért: egy általános orvos havi keresete bruttó 150-250 ezer forint között mozog, amelynél még egy multinál gépelő titkárnő is többet keres. A rezidensek helyzete még rosszabb: ők a sokszor napi 12 órás munkájukat havi 90 ezer forintért végzik.  

Szerencsére mindezek ellenére még mindig sokan jelentkeznek orvos- és egészségtudomány képzési területre (idén több mint 2000-en), így nem kell félnünk, hogy belgyógyász vagy éppen plasztikai sebész nélkül maradunk.