...melynek csomagolása (mint utóbb kiderül) egy Vespa robogóra beváltható nyereményszelvényt rejt. A járgányt Budapesten lehet átvenni, és pont itt lakik – Lali legutóbbi információi szerint legalábbis – rég eltűnt édesapja is. A fiú spórolt apróját feláldozva elindul hát a fővárosba, hogy teljesítse a kettős küldetést. A nagy úton segítőtársakkal (köztük egy kedves, szintén roma származású, különleges hangszeren játszó zenésszel) és célja elérését akadályozó emberekkel (például egy ellenszenves biztonsági őrrel) egyaránt találkozik...

Groó Diana bemutatkozó nagyjátékfilmje, a mágikus realizmust a magyar misztikus film hagyományaival vegyítő Csoda Krakkóban után hat évvel jelentkezik újabb egész estés fikciós művel. A Vespa drasztikus váltást jelent a korábbiakhoz képest, hiszen a tobzódó fantázia (lásd Tarka képzelet-sorozat) és a varázslatos történések helyett a kőkemény valóság az, ami itt megjelenik. Olyannyira, hogy a mű dokumentum-játékfilmes road movie-ként működik, mely azonban – miután hősét Budapestre kísérte – kicsit megbicsaklik és veszít a lendületéből. A néhány becsúszott ügyetlen jelenetért azonban bőségesen kárpótol az ifjú amatőrszínész, Tóth Sanyi (az idei Filmszemlén különdíjat érdemelt) természetes játéka.