...a legjobb animációs rövidfilmnek járó Oscar-díjat, jobbnál jobb ajánlatokkal kezdték bombázni a nagy hollywoodi stúdiók. Gondolkodás nélkül nemet mondott a felkérésekre, és hazament Ausztráliába a kis gyurmafigurái közé, hogy az anyagi jóléttel kecsegtető, színes-szagos Disney- és Pixar-csodák helyett tovább építse szerzői életművét. Néhány évre bezárkózott a dolgozószobájába, hogy tökéletesre csiszolja a következő forgatókönyvét, és megtervezze a főhőseit. Milyen jól jártunk, hogy mondjuk az Oroszlánkirály 4 helyett a Mary és Max került ki a keze közül! Első egész estése ugyanis, amely stílusát, hangulatát, sötét humorát és témáját tekintve is a Harvie Krumpettel megkezdett utat folytatja, az év egyik nagy meglepetése. Olyan felnőtteknek szóló mese a magányról, a barátságról, a boldogság kereséséről és a reményről, amilyenre mostanság nagyobb szükségünk van, mint valaha.

Mary, az ausztrál kislány és Max, az enyhén autista, középkorú, New York-i zsidó fickó ismeretlenül kezdenek levelezni egymással. A két különc és magányos ember között különleges barátság szövődik a hosszú évek alatt, ami észrevétlenül juttatja el őket a nagy felismerésig. Nevezetesen, hogy a boldogság nem valami kívülről jövő, tőlünk független dolog, hanem csakis magunkban keresendő.