Ezt már sok filmben bizonyította, többek között egyik kedvencemben, az Ollókezű Edwardban. Jelen filmben azonban viszonylag szokatlan szerepkörben láthatjuk; egy apukát játszik, akinek - hogy, hogy nem - egy sajnálatos esemény következtében meg kell védenie gyermekét a gaz árulóktól. Illetve jelen esetben gyilkosoktól.

A thriller műfajához igazodva egy jó kis - feszültségekben gazdag - mozit láthatunk, és bizony nem kicsi esztétikai élményekkel gazdagodhatunk (kedves nőtársak).

De lássuk a sztorit: Gene Watson (az isteni Johnny) könyvelőként dolgozik, ami valljuk be, nem az a szakma, amire veszélyességi pótlékot szoktak adni hónap végén. Szóval Watson kislányával leszáll a vonatról a Los Angeles-i pályaudvaron, és pillanatokon belül alaposan megváltoznak aznapi teendőik. Kislányával együtt két álrendőr ejti foglyul őket, ám váltságdíjról szó sincs; Watsonnak másfél órán belül meg kell ölnie egy bizonyos közéleti személyiséget, ellenkező esetben az ő lányát ölik meg. A helyzet reménytelen, de hát ilyen egy jó thriller alapszituációja. Watson nem mer szólni a rendőrségnek, mert félti gyermeke életét. Így hát felveszi a harcot a túszejtőkkel, a versenyt pedig az idővel.

A film cselekménye igen feszesre sikeredett, a néző - és persze Watson - nem nyugodhat meg egyetlen másodpercre sem. Kegyetlen gyilkosokból sincs hiány, szóval minden adva van egy igazán jó thrillerhez.

Ami számomra még fontos egy filmnél, az a hossza. Véleményem szerint, ha egy film nem tudja másfél órában elmondani-mutatni, mit akar, az két, három, sőt tizenkét óra alatt sem fogja tudni. Egy film legyen másfél órás! Én ezt a nézetet vallom, de szerencsére John Badham is, a film rendezője. Ja, és szerepel benne az ugyancsak isteni Christopher Walken is!