Régi hollywoodi közhely, hogy gyerekkel és kutyával bármit el lehet adni, és erre az igazságra ez a film sem cáfol rá, bár előbb a kutya jön, a gyerekek csak később érkeznek.
A plakátok és az előzetes széttépett ruhákkal, megrágott bútorokkal és elszórt kutyakakival tarkított önfeledt bohóckodást ígér ugyan, egy rosszcsont kutyával és egy fotógén párral, de ez csak ámítás. A Marley meg én valójában komoly, tanulságos film, ahol az élet nagy kérdései merülnek fel, a fehér szőrgombócból neveletlen energiabombává cseperedő labrador pedig csak ürügy arra, hogy kifejtésre kerüljenek a valódi problémák, fontos döntések és meghozott áldozatok. Egy átlagos pár életébe nyerhetünk bepillantást, akik először a gyerekvállalás elodázásaként vesznek egy kutyát, majd csodálkozva nézik az eb által okozott károkat - bár kísérletet sem tesznek a nevelésére -, végül elmerülnek a munkában és a családalapítás nehézségeiben, hogy később csodálkozva vegyék észre, milyen döntéseket és áldozatokat hoztak.
Mindez hétköznapi történetnek hangzik, és az is, néha meglepően őszinte gondolatokkal és furcsa módon merész szürkeséggel, mivel nem kerülnek elő váratlan fordulatok és mindenki számára kényelmes megoldások. Ez nyilván azért is van, mert a film alapja egy önéletrajzi írás, vagyis a tények és az érzelmek adottak, bár a nagy álomgyári manipuláció mégsem marad el teljesen, hiszen van sok nevettetés, a szeretet megannyi formája, és vannak könnyes pillanatok is bőven - Jennifer és Owen azonban kifejezetten szimpatikus és megnyerően átlagos.
Mindez hétköznapi történetnek hangzik, és az is, néha meglepően őszinte gondolatokkal és furcsa módon merész szürkeséggel, mivel nem kerülnek elő váratlan fordulatok és mindenki számára kényelmes megoldások. Ez nyilván azért is van, mert a film alapja egy önéletrajzi írás, vagyis a tények és az érzelmek adottak, bár a nagy álomgyári manipuláció mégsem marad el teljesen, hiszen van sok nevettetés, a szeretet megannyi formája, és vannak könnyes pillanatok is bőven - Jennifer és Owen azonban kifejezetten szimpatikus és megnyerően átlagos.
Marley & Me
amerikai romantikus vígjáték, 115 perc, 2008
Egy emberpár egy nagyon neveletlen kutya segítségével talál egymásra. Pórázon szép az élet!
rendező:
Forgalmazza: InterCom
Bemutató: 2009. március 12.
Bemutató: 2009. március 12.
11 komment|Szólj hozzá!
Én is láttam a filmet :) Marha jó :) monnyuk a vége végződhetett volna máshogy...:( Rajtam és a Barátomon kívül kb. voltunk még 30-an ... Nem volt olyan aki ne törölgette volna a szemét és ne szipogott volna :)
Szösziiiii
|
2009-03-29 19:40:13
A kritika teljesen rendben van. Habkönnyű vígjátékra számíthatunk, de nem ezt kapjuk. Átlagos amerikai család, szűrke hétköznapjai. Nekem tetszett ez a kontraszt, és sokkal nagyobb mélységeket kaptam, mint amire számítottam. Megmozgatott. Ajánlom.
Athina
|
2009-03-26 12:52:18
Mi kijöttünk a film végéről, akkor amikor a kutyus beteg lett. De nem csak mi, mások is.....Nem igazán annak való, aki már átélte hogy a kutyája megörekszik és el kell tőle búcsúzni, mert az tuti végig bőgi azt a részt. Vígjátéknak nem mondhatnám én sem.Nagy csalódás volt..
Vivendi
|
2009-03-22 10:36:49
Új hozzászólás
|
Iratkozz fel RSS-hírcsatornáinkra!
Programot ajánlok|Impresszum|Médiaajánlat|Vélemény|Felhasználási feltételek