Akik ismerik Terrence Malick eddigi munkásságát (Mennyei napok, Az őrület határán, Az új világ), valószínűleg többé-kevésbé sejtik, mire vállalkoznak legújabb, Cannes-ban vegyes érzelmekkel fogadott, majd Arany Pálmával díjazott...
...opusával. Ha több ponton vitatható is a film sokak által hangoztatott tökéletessége, kétségtelen, hogy az elmúlt évek egyik figyelemre méltó teljesítménye a Malick-életmű szintézisét adó, lételméleti kérdéseket boncolgató, mind cselekményszövését, mind technikai kivitelezését tekintve (a pazar, számos truvaille-t felvonultató látványvilág Emmanuel Lubezki operatőr munkáját dicséri) gyönyörűen megkomponált sorsdráma. Csak valahogy az a szintetizáló igény nem akar maradéktalanul érvényesülni – talán ezúttal is több lett volna a kevesebb.
A történet három (plusz egy) idősíkon indul: van egyszer a mindent mozgásba lendítő, az értelmezés szempontjából a lényegi információt közvetítő, hozzánk közelebbi múlt, amely aztán ki is kopik a cselekményből. Másodszor a visszaemlékező, vagyis a felnőtt Jack (Sean Penn) jelen ideje, harmadikként a főhősünk tudatában megelevenedő, asszociatív jelenetsorokból felépülő, a szüzsé törzsét képező, lineárisan előrehaladó régmúlt. Végezetül (illetve mindenek fölött) pedig a Föld ősideje, az ősrobbanástól az élőlények születéséig.
Malick hőse, a gyermek Jack kisebb és nagyobb tragédiák által szegélyezett felnőtté érési folyamatát ontológiai síkra helyezi, egyetlen ember sorsának bemutatása által igyekszik megadni a választ a világmindenség leglényegibb (elsőként a bibliai Jób által felvetett) kérdéseire. Teszi mindezt a modern filmművészet legnagyobbjaitól ellesett elbeszélésmódban – kár, hogy a Fellinitől nyúlt zárlat kínosan giccsesre sikerült.
A történet három (plusz egy) idősíkon indul: van egyszer a mindent mozgásba lendítő, az értelmezés szempontjából a lényegi információt közvetítő, hozzánk közelebbi múlt, amely aztán ki is kopik a cselekményből. Másodszor a visszaemlékező, vagyis a felnőtt Jack (Sean Penn) jelen ideje, harmadikként a főhősünk tudatában megelevenedő, asszociatív jelenetsorokból felépülő, a szüzsé törzsét képező, lineárisan előrehaladó régmúlt. Végezetül (illetve mindenek fölött) pedig a Föld ősideje, az ősrobbanástól az élőlények születéséig.
Malick hőse, a gyermek Jack kisebb és nagyobb tragédiák által szegélyezett felnőtté érési folyamatát ontológiai síkra helyezi, egyetlen ember sorsának bemutatása által igyekszik megadni a választ a világmindenség leglényegibb (elsőként a bibliai Jób által felvetett) kérdéseire. Teszi mindezt a modern filmművészet legnagyobbjaitól ellesett elbeszélésmódban – kár, hogy a Fellinitől nyúlt zárlat kínosan giccsesre sikerült.
The Tree of Life
amerikai filmdráma, 139 perc, 2011
Három fiútestvér története az ötvenes évekből, és a legidősebbik ártatlanságának elvesztése.
rendező:
Forgalmazza: Corner Film
Bemutató: 2011. december 16.
Bemutató: 2011. december 16.
1 komment|Szólj hozzá!
"talán ezúttal is több lett volna a kevesebb" - nos, igen: biztos. Nagyon szépen filmezett, de sajnos rendkívül lapos mű. Egy úr elaludt a vetítésen. Majdnem én is, pedig több mint egy éve várom ezt a filmet!
malick
|
2012-01-06 00:26:07
Új hozzászólás
Június 1. és 3. között harmadik alkalommal kóstolható immáron már több mint 100 féle üveges és közel 35 féle csapolt belga sör a Vajdahunyad várában.
Június 1-3. között egy különleges, királyi lakomának bárki részese lehet a Budavári Libamájfesztiválon.
Copyright © 2012
Pesti Est Kft. az Est Media Group tagja.
Pesti Est Kft. az Est Media Group tagja.
|
Iratkozz fel RSS-hírcsatornáinkra!
Programot ajánlok|Impresszum|Médiaajánlat|Felhasználási feltételek