Valószínűleg az olyan darabok miatt emelték duplájára az Oscar-jelölt filmek számát, mint a Rém hangosan és irtó közel. Várható volt, hogy Jonathan Safran Foer sikerregényének moziváltozatát nem hagyja parlagon heverni az Akadémia.
De reméljük, egy pillanatig sem gondolta senki komolyan, hogy ez a giccsben úszó, álművészkedő WTC-dráma elnyerheti az év legjobb filmjének járó szobrot. Pedig a könyv jogait megvásárló producerek mindent elkövettek a sikerért. Eric Roth-ra (Forrest Gump, A suttogó, München, Benjamin Button különös élete) osztották a regény dramatizálását, rendezőnek pedig Stephen Daldryt (Billy Elliot, Az órák, A felolvasó) kérték fel. Nem mintha a páros filmográfiája makulátlan lenne, de legalábbis reménykeltő. A végeredmény azonban sajnos a kétkedőket igazolta: a Rém hangosan… ugyanazt az idegesítő szentimentalizmust és nem komolyan vehető komolyságot hozza, mint Roth legutóbbi munkája, a Benjamin Button különös élete.
A 2001. szeptember 11-i New York-i eseményeket egy, a tragédiában az édesapját (Tom Hanks) elveszítő kiskamasz fiú (Thomas Horn) szemszögéből bemutató mozival az a legnagyobb probléma, hogy minden képkockájából üvölt: az alkotók verítékezve kaparnak az Oscarért. Olyan kimódolt és kiszámított minden, annyira akarják, hogy emlékezzünk és zokogjunk, hogy azon már csak röhögni lehet – kínunkban. Mindennek a tetejébe a nyakunkba kapunk egy koravén, (valószínűleg) autista, elkényeztetett, antiszociális gyereket, akivel nemhogy azonosulni nincs kedvünk, de legszívesebben felpofoznánk. Szinte fáj Bergman kedvenc férfiszínészét (Max von Sydow) mellette látni.
A 2001. szeptember 11-i New York-i eseményeket egy, a tragédiában az édesapját (Tom Hanks) elveszítő kiskamasz fiú (Thomas Horn) szemszögéből bemutató mozival az a legnagyobb probléma, hogy minden képkockájából üvölt: az alkotók verítékezve kaparnak az Oscarért. Olyan kimódolt és kiszámított minden, annyira akarják, hogy emlékezzünk és zokogjunk, hogy azon már csak röhögni lehet – kínunkban. Mindennek a tetejébe a nyakunkba kapunk egy koravén, (valószínűleg) autista, elkényeztetett, antiszociális gyereket, akivel nemhogy azonosulni nincs kedvünk, de legszívesebben felpofoznánk. Szinte fáj Bergman kedvenc férfiszínészét (Max von Sydow) mellette látni.
Extremely Loud and Incredibly Close
amerikai filmdráma, 129 perc, 2011
Oskar apja meghal a World Trade Center elleni támadásban, ám a fiú úgy hiszi, hagyott neki egy üzenetet. Bejárja New Yorkot, hogy megértse, mit akarhatott mondani az öreg.
rendező:
színész:
Forgalmazza: InterCom
Bemutató: 2012. március 8.
Bemutató: 2012. március 8.
Vetítések
Linkek
Kapcsolódó cikkek
Június 1. és 3. között harmadik alkalommal kóstolható immáron már több mint 100 féle üveges és közel 35 féle csapolt belga sör a Vajdahunyad várában.
Június 1-3. között egy különleges, királyi lakomának bárki részese lehet a Budavári Libamájfesztiválon.
Copyright © 2012
Pesti Est Kft. az Est Media Group tagja.
Pesti Est Kft. az Est Media Group tagja.
|
Iratkozz fel RSS-hírcsatornáinkra!
Programot ajánlok|Impresszum|Médiaajánlat|Felhasználási feltételek