..nem pihent sokáig a polcon: Morten Tyldum rendezett belőle remek filmet, ami tavaly minden idők második legerősebb nyitását produkálta Norvégiában, alig maradva alul a 2008-as Max Manus-szal szemben. Ahogy az lenni szokott, már folynak is a tárgyalások a hollywoodi változatról (ami párhuzamosan készül a szerző egyik legismertebb regénye, a Hóember Martin Scorsese-féle feldolgozásával), de egyelőre be kell érnünk az eredeti verzióval. Szerencsére. 
 
Roger Brown (Aksel Hennie a Max Manusból) menő fejvadász, de nem elégszik meg ennyivel. Hogy feleségét, a gyönyörű Dianát (Synnøve Macody Lund) minden földi jóval elhalmozza, szabadidejében szemtelen profizmussal nyúlja le üzletfelei műkincseit. Minden megy, mint a karikacsapás, míg egy napon felbukkan egy furcsa fickó (Nikolaj Coster-Waldau), aki nem elég, hogy pont úgy néz ki, ahogy hősünk szeretne, de soha nem fog, még rá is nyomul Dianára, sőt a lakásában őrizget egy nagyitól örökölt százmilliós Rubens-képet is… 
 
Aki ismeri Nesbo írásait, nem éri meglepetésként a sajátosan laza fekete humor, az elegáns – meghökkentő fordulatokban bővelkedő – cselekményvezetés, és a tűpontosan felrakott karakterek. Az viszont annál inkább, hogy a rendezőnek mindezt szinte maradéktalanul sikerült átültetnie a vászonra. Egy szó mint száz, a Fejvadászokban nehéz hibát találni: egy a hollywoodi krimik kliséit parádésan kicselező mestermunka Skandináviából.