A 12 majom egyszerre hozza hitelesen az időutazós filmek izgalmait, a modern thrillerek tempóját, illetve a posztapokaliptikus agyrémek elgondolkodtató kérdéseit - és ráadásként három valóban remek főszereplőt, név szerint: Bruce Willis, Brad Pitt és az azóta sajnos alig látható Madeleine Stowe. 2035-ben járunk, és akik túlélték az 1997-ben a Föld népességének 99 százalékát kipusztító járványt, egy lassan halódó föld alatti világban élnek. Egyetlen reményük, ha sikerül a megfelelő információk birtokában megváltoztatniuk a múltat. Csakhogy James Cole elítélt, az útra büntetésének eltörlése reményében vállalkozó időutazó tévedésből hat évvel korábban érkezik vissza, ahol elmegyógyintézetbe zárják.
 
Csak a csinos pszichiáternő próbál meg vele kommunikálni, és amikor hat évvel később újra találkozik a cellájából rejtélyesen eltűnő Cole-lal, lassan kezd hinni neki, és hamarosan az is kiderül, hogy a kulcsszó a bioterrorizmus. Cole visszatérő álmában egy kisfiú szemén keresztül látja, amint lelőnek egy férfit a repülőtéren, és ez egy olyan film, ahol oda kell figyelni az ilyen részletekre, sőt, minden részletre, mert nagyon okosan összerakott, csavaros, de nem túlbonyolított munkáról van szó. És a végére pár példa arról, milyen remek egy rendező Terry Gilliam: Bruce Willis alakítását az tette eredetivé, hogy a forgatás elején adott egy listát a színésznek „Willis-klisék” címmel, amiket ebben a filmben egyáltalán nem használhatott - köztük a szúros tekintetet -, az ismeretlen színészként szerződtetett, de menet közben híressé vált Brad Pitt ideges izgés-mozgását pedig úgy érte el, hogy elvette tőle az összes cigarettáját.

Forrás: Est.Tv Magazin