Az Orfeusz-interpretációban a zseniális, elbűvölő narcisztikus művész, önszeretetét Euridikére vetíti, egy szép, de alapvetően jellegtelen nőbe, aki voltaképpen ellentéte mindannak, amit Orfeusz képvisel. Ám, aki annyira rendkívüli és hatalmas, mint Orfeusz, igazán nem tud szeretni senkit saját magán kívül. Szerelmének tárgya kreált valóság, identikus zavar produktuma, férfiasságának próbaköve. Amikor Euridiké meghal, Orfeusz megdöbben, és mélységesen megbántva érzi magát. Szükségét érzi, hogy szerelme tárgyát egy másikkal helyettesítse, helyreállítva így az elveszett egyensúlyt. Gőgös felindultságában azt hiszi, visszakaphatja Euridikét. És elindul, hogy megkeresse. De ezen az úton haláligéző erejét ismerheti csak meg, ami lassan helyébe lép annak, amit eddig Euridiké jelentett számára. Amikor Euridiké visszaszerzésének a lehetősége szertefoszlik, megérti gyávaságát, kétségbeesetten szembeszáll önmagával, és szembesül az önpusztítás, az autódestrukció határaival. Ajánló