Napi ajánló
Jennifer Aniston, Angelia Jolie, Brad Pitt… szó sincs bulvárhíradóról, ez csupán néhány név azon színészek közül, akik karrierjük kezdetén megízlelték a költséghatékony filmgyártás gyönyöreit. Akárcsak Tobey „Spiderman” Maguire.
Még mielőtt bárki azt hinné, hogy minden idők leghírhedtebb rendezője, Ed Wood visszatért a Kedvencek Temetőjéből, hogy minden eddiginél hitványabb horror gagyikkal örvendeztesse meg a trash műfaj híveit, eláruljuk, hogy újfent a magyar változat munkatársai űztek velünk csúnya tréfát.
Az Éj anyánk Kurt Vonnegut regényéből készült és alighanem ez lett az eddigi legjobb Vonnegut adaptáció. A világhírű író talán legkevésbé szürreális, ezúttal sci-fi mentes műve a második világháború idején játszódik, és egy amerikai kém történetét meséli el, megspékelve az író jellegzetes fekete humorával.
Változatlanul vallom: számítógépes és arcade játékból merő lehetetlenség nézhető produkciót összeeszkábálni. Ugyanilyen dogmatikus igazság, hogy a tetemes mennyiségű animátori túlóra sem feltétlenül hozza meg a kívánt eredményt. Márpedig a pusztulásra ítélt emberiség sanyarú sorsát mi sem vetíti jobban előre, hogy a hasonszőrű filmekből rendre kasszasiker lesz.
1
Megint egy thriller, mely forgatókönyvét tekintve akár reménytelinek is ígérkezhetne, félő azonban, hogy Billy Zane puszta kontúrja elegendő okot biztosít majd a távirányító használatára. Sebaj, azért egy próbálkozást megér a dolog.
Bár sokak szerint a Brazil volt Terry Gilliam első védjegyszerű filmalkotása, az egykori Monty Python-animátor bizarr stílusjegyei már ebben a filmben is megmutatkoztak. Igaz, helyenként a Gyalog galoppot is megidézi.
A nyolcvanas évek elején napvilágot látott olvasók még bizonyára emlékeznek azokra az időkre, mikor – bármily bizarrul is hangzik ez napjainkban – a nézőnek a legkevésbé sem támadt ingerenciája, hogy egy fagyasztott fél disznóval verje agyon Tom Criuse-t.
Rémálmaimban még mindig fülembe cseng az a szörnyű asztmás hörgés, melyre egy költséghatékony német thriller rendezője késztetett azáltal, hogy nem átallotta a Klinika sorozat Brinkmann professzorára bízni a pszichopata sorozatgyilkos szerepét.
Változatlanul valljuk, hogy a hazai filmesek a mai napig fittyet hánynak a betyárfilm műfajában rejlő kiaknázatlan lehetőségekre. Ha mindez másképp alakult volna, akkor ma a fokost a nyugati világ a magyar tomahawkként emlegetné.
Elsőre nekifutásra Schwarzenegger egyik miocén kori akciófilmjére asszociáltam, ám mint kiderült, a minden klisétől mentes cím Pierce Brosnan zs-kategóriás kalandozásaiba enged betekintést. Mert bizony ő sem volt mindig őfelsége titkosszolgálatának snájdig megbízottja.
A Gettómilliomos a nyugati világban is újjáélesztette a Bollywood-kultuszt. Hogy ezért hálásak lehetünk-e Danny Boyle-nak vagy sem, az hosszas vita tárgya lehetne. Tény azonban, hogy ezzel együtt értékelhető indiai művek is előtérbe kerültek.
Bokszolós is és Stallone is. Egyértelmű, hogy nem az én filmem. Persze nem rossz ez a film, csak az én ízlésemnek nem felel meg. A Rockyt 1976-ban tíz Oscar-ra jelölték, és hármat meg is kapott. Stallone volt a harmadik színész, akit forgatókönyvért és szerepformálásért is Oscar-díjra jelöltek. (Korábban Chaplint ás Orson Wellest érte ez a megtiszteltetés.) Sly egyébként azóta már a hatodik bőrt is lehúzta Rockyról.
1
"Minden rendetlenség, még meg nem értett rend,
a részleges rossz, általános jót jelent, s bármit mondjon is a gőgös értelem, minden jó ahogy van, ez alaptételem." Ez az egyik kedvenc idézetem vagy pontosabban "A" kedvenc idézetem. A szerzője az angol költő, Alexander Pope (1688-1744). A következő idézetből az is kiderül, hogy ennek mi köze van a filmhez.
1
A magyar filmgyártás vészkorszaka valamikor a 90-es évek közepén vette kezdetét. Ekkorra vált általános tendenciává, hogy addig mérvadónak számító rendezők színésznek látszó tárgyak bevonásával dózerolták porba saját legendáikat. Vagy netalántán szimplán kiégtek.
Jack Finney A testrablók támadása c. regénye 1955-ben jelent meg. Az első film 1956-ban készült belőle, amit 1978-ban, 1993-ban és 2007-ben (Nicole Kidmannal) is újraforgattak. A 2020-as remake valószínűleg elmarad, mert a legutóbbi "újracsinálás" nagyot bukott, a most képernyőre kerülő 78-as változat viszont anno kasszasiker volt.
Elménk elképesztő mutatványokra képes, például becsapni saját magát. Vannak, akik valamilyen trauma vagy pszichés betegség hatására képesek olyan élénk emlékeket kreálni sokszor nem létező barátokról, családtagokról, hogy többé nem tudnak különbséget tenni valós és nem valós emlékek között.
Egy okos és lelkiismeretes sebésznő különös ügyben kezd vizsgálódni: számos egészséges, fiatal beteg esett kómába jelentéktelen kis beavatkozások során, akiket a kórházból egy komor intézetbe szállítanak, ahol testüket gépekkel tartják életben.
Bruce Lee már fiatalkorában is sztár volt, és népszerűsége még halála után évtizedekkel is töretlen. A kung-fu és egyéb harcművészetek mestere amúgy valóban érdekes figura: tudták például, hogy 1958-ban cha-cha-cha táncbajnokságot nyert, és hogy filozófiából diplomát is szerzett?
1
Ha egy szerényebb költségvetésű film címében felbukkan a terror kifejezés, abban az esetben mérget vehetünk rá, hogy rövidesen egy arcizom-paralízisben szenvedő harcművészeti enciklopédia rúgja szét a rosszfiúk seggét. (A tézis iránti szkepticizmus leküzdésére ajánlott további művek: A hős és a terror, Terror az 534-es járaton, Terror a zártosztályon )
Tud ezen kívül valaki említeni olyan hitványrossz mozifilmet, melyet bemutatója idején ekkora felhajtás kísért? A Baljós árnyak nem ér, az első Mátrix pedig igenis jó volt. Oké, a Függetlenség napja egynek elmegy.
1
Bár a Dumb és Dumber egyetlen pillanatig sem volt vádolható túlburjánzó intellektualitással, mégis egyike volt a legviccesebb és legsikeresebb amerikai vígjátékoknak. Nem csoda hát, hogy a producerek megpróbáltak még egy bőrt lehúzni róla. Tették mindezt anélkül, hogy az eredeti mű bármely jelentősebb alkotóját felkérték volna a második epizód elkészítésére.
Dudley Moore neve a szereplők listáján mindig biztosíték a jó szórakozásra. Az Arthur című vígjáték szintén nem okoz majd csalódást.
2
Ha kimondatlanul is, a 21. századi tinivígjátékok és horrorfilmek túlnyomó többségében a csöcsök állnak az események középpontjában, és ezek köré épül valami vérlázítóan buta történet. Nincs ez másként ebben az esetben sem, a különbség csupán annyi, hogy az ominózus testrészek tulajdonosa ismert személy.
Bár a film főbb szerepeiben három kiégett kabala is feltűnik, mégis megvan rá az esély, hogy értékelhető produkcióval lesz dolgunk. 1992-ben ugyanis Kurt Russel, Ray Liotta és Madeleine Stowe egyaránt tényezőnek számított.
